FrissítésSúgó

Wolfine	2016.04.29. 15:43 -
	Maderdon + Sira *nyílt játék*

[4-1]

Wolfine

Előzmény | 2016.06.19. 15:46 - #4

Az úgy oké, hogy a fán landoltam, de megszédültem és a lendülettől hirtelen lezuttyantam a földre. Az ággal együtt. Az eséstől egy kicsit megtántorodott a gondolkodásom, így csak nehezen ismertem meg a fölém tornyosuló pumát.  -Ó, Mad! Hála az égnek hogy te vagy az. Már azt hittem idegen vagy és meg akarsz enni - mosolyogtam, majd feltápászkodtam a földről. Igen igazam volt. A bal hátsó lábam ismét kifordult. Jellemző. A helyes irány helyett pont ellenkező oldalt hajlott be. Hátrafelé... - No, úgy látom ismét összetörtem magam...az a lábam sosem lesz a régi. - nevettem fel, majd tettem pár lépést. Oké, rá tudok állni, akkor nincs semmi baj. - És mondd csak, mi járatban erre? Jómagam csak szokás szerint őrültségeket csinálni jöttem, de hogy te mi szándékból jöttél azt nem tudom  - nem tudom, lehet hogy egy kicsit szószátyár vagyok...úgy általában mindenkivel. Na mindegy. Felnéztem akcióm kiindulópontjára. Én tényleg oda fel bírtam mászni...? Sira, te tényleg nem vagy normális. Nem csak mondják, hanem...tényleg, na.

Araxia

Előzmény | 2016.04.29. 16:38 - #3

Gyönyörű napnak bizonyult a mai, attól függetlenül hogy a fák sárgás színben pompáznak és a szél elég vadul söpör végig Nymra egész táján. Legalább a nap boldogan süt le ránk, miközben a szürke felhőket riasztja el maga mellől. Visszatérve, megfelelőnek bizonyult az időjárás és az, hogy délután nem igazán terveztem semmi mozgalmasat. Nyugodtság volt területünkön, fölöslegesen meg nem érdemes magamat izgatni azzal, hogy ismét megjelennek azok a különleges alakok. Jaj, Mad! Felejtsd már el!   Mancsaimat magabiztosan emelgettem a füves talajon, egyre jobban hajtott a kíváncsiság, hogy megnézzem Ditra kőkapuját, még ha hátborzongató történetek is keringenek róla. Nem probléma, legalább izgalmas lesz.    Hamar végállomásomra értem, szemkápráztató látvány tárult elém, ahogy a hatalmas, lyukas sziklafal büszkén álldogált fenséges környezetében. Bámulatos! Nem vitás, hamar le lehet nyűgözni a természet csodáival, hisz nem mindennap láthatunk ilyesmit. Közelebb érve a falhoz érdekes érzés futott át rajtam. Nem tudom megmondani hogy milyen, de rossz volt és hideg. Lehet mégis igazak a történetek? Pillantottam végig a kőkapu rideg, szürke felszínén egyre azon törve a fejemet hogy, mégis hány év kellett ahhoz, hogy ez mind létrejöjjön. Lassan behunytam szememet, ám füleimet radarként mozgattam ide-oda,figyelve minden egyes neszre, ami látótávolságom belül lehetett. Próbáltam átadni magamat a helynek, egy pillanatra minden rosszat elakartam felejteni, de hirtelen erős reccsenés visszhangzott a tájban. Összerezzenve pattant ki szemem, tekintetemmel figyelmesen pásztáztam a környéket, kellett pár másodperc, hogy megnyugodjak és felfogjam a történéseket. Mi volt ez? Testem majdnem egy vonalban volt a földdel, óvatosan haladtam előre, keresve az idegen hangforrást. A sűrű növényzetből párszor kinéztem, majd újra visszamerültem, de még mielőtt megtehettem volna, megpillantottam az egyik törzsbéli társamat. Méghozzá nem is akárkit, pontosabban egy dalmuntot. Óvatosan szökkentem párat, míg a fához nem értem, ahol az a bizonyos nőstény volt. Farkamat lengetve vizslattam őt, először halkan odamorogtam neki jelezve jelenlétemet.    -Jól vagy?-léptem hátra pár lépést, hogy jobban lássam az illetőt, akit jelenleg eltakartak a fa halvány levelei.

Wolfine

Előzmény | 2016.04.29. 15:58 - #2

Délután kiruccantam a saját területről. Nem feltétlenül vadászni indultam, inkább egy kis nyugalomra és szabadságra vágytam. Ami rám egyáltalán nem jellemző. Nem is tudom, mit gondoltak a szektatagok, mi ütött belém hogy nem dolgozni indultam. Az igazat megvallva még én sem tudtam, miért pont Ditra kőkapuja felé vettem az irányt. Ráadásul úgy hogy jól tudtam: hírhedt egy vidék ez, nem sokan mernek a közelébe menni. A kőkapuhoz érve feltekintettem a falakra. masszív, erős sziklák, nem hiszem hogy leomolhatnak. Könnyedén ugrottam fel az első sziklára. Átszökkentem a másodikra, majd a harmadikra és így tovább. Nem volt nehéz...az elején. Most jött a nehéz szakasz. A kőkapu oldala egyre rögmentesebb és egyenesebb volt, mintha külön csiszolták volna. Ez mi a fészkes fenétől lett ilyen sima és egyenes?! Ahogy vizslattam a szememmel a falat, egy nagyon nagyon kis mélyedésen akadt meg a szemem. Gondolkozás nélkül akasztottam bele a karmaimat. Kár volt, ugyanis nem volt ezen az oldalon több kiszögellés. Váhh, bezzeg a másik oldal tele van sziklával meg résekkel. Ott lógtam tehetetlenül valami hatalmas magasságban. Gratulálok. Hirtelen felötlött bennem, hogy ha nagy lendületet veszek a háttsó lábammal, talán fellökhetem magam arra az apró peremre. Tervem megvalósításának rögtön neki is láttam, de a karmom kicsúszott a mélyedésből és elszakadtam a faltól. Utolsó falhoz közeli helyzetemkor elrugaszkodtam a sziklától és egy fa teteje felé "kormányoztam" magam. Ez a mozdulatsor sikeresnek bizonyult, ugyanis a fa tetején landoltam. Bár megütöttem magam, meg talán eltörtem pár csontom, de ez már szokásos...

Wolfine

Előzmény | 2016.04.29. 15:43 - #1

Maderdon + Sira *nyílt játék*

[4-1]