|
Témaindító hozzászólás
|
2016.06.29. 12:11 - |
Ana
*nyílt játék, bárki jöhet* |
[6-1]
 Nem lepődött meg amikor Sole azt mondta hogy tévesek az információi viszont aggodalmat keltett a nőstény szívében méghozzá nem is kicsit. A két falka harcban áll egymással, de ezek szerint ha össze is fognának, akkor sem lenne könnyű dolguk. Csak az a baj hogy a szövetség létre jövetelére esély sincs. Legalábbis sokan így látják. Anabelle, viszont titkon még remélte, hogy egyszer a két falka szövetségre lel és akkor békében élhetnek egymás mellett ezen a hatalmas szigeten. Azonban a nőstény farkas vadászatai során gyakran össze futott a másik falka vadászaival, pedig ő csak a saját területükön akart élelmet vinni az idősebbeknek. Ismerte a farkasok természetét és őszintén szólva nem kicsit tart is tőlük. Csalódottan csapta le egyik fülét a gondolatmenet hatására, de amint észre vette hogy Solomon mit csinál és mit kér tőle, felkapta a fejét.
- Jólvan, gondoltam hogy nem lesz ingyen semmi sem. Valld be Sole, kicsit azért ismerlek ám. - Mosolyodott el lágyan miközben fel állt, meglendítette különösen hosszú farkát majd pár mozdulattal kicsit bemelegítette izmait. A nyulak felé vette az irányt, szorosan a földhöz lapulva. Ha valaki nem tudná hogy farkas, azt hihetné hogy egy túlméretezett róka a mozgása alapján. Könnyed volt mégis hangtalan és óvatos. Egy bokor mögött keresett szél árnyékot hogy leendő zsákmányai ne szúrhassák ki idő előtt. Hosszú percekig csak szobrozott, meg sem moccant. Majd kék szemei hirtelen nagyot csillantak és mint a puskagolyó úgy lőtt ki a bokor mögül. Egy nagyobb szökkenéssel ugrott a nyulak elé, és egyenesen az egyik torkát kapta el. Azt a levegőbe véve szorította fogai között miközben már a másik nyúlra koncentrált aki cikk-cakkozva próbált elmenekülni. A tapasztalt farkas hosszú farkának köszönhetően ügyesen tudta lekövetni a nyúl mozgását, idő közben amikor már biztos volt abban hogy a szájában lévő nyúl már nem él, elengedte hogy több levegőhöz jutva nehézségek nélkül folytathassa vadászatát. Ana sokáig csak a nyúl után futott pár méterrel úgy tűnhetett hogy a farkas képtelen elkapni előle futó áldozatát, de Ana pontosan tudta mit csinál. Le sem vette szemeit a nyúl mozgásáról és egész végig arra várt hogy a pánikoló nyúl hibát kövessen el. Aztán amikor ez megtörtént, a fiatal nőstény egy nagyobb szökkenéssel egyensen a nyúlra ugrott. Jól kellett fejben kiszámolnia a dolgokat ha nem akart semmit sem elszúrni. Szerencsére a vadászata sikeresen zárult le. A nőstény lihegve ugyan de két nyúllal tért vissza a nyérchez. Le tette elé a nyulakat ő maga meg leült és igyekezett rendezni légzését.
- Nos ahogy elnézem ez nem is csak egy hanem kettő nyúl, várom a szaftos információkat. - Feküdt le majd csillogó szemekkel figyelte Solet. - Jó étvágyat. - Csóválta meg farkát udvariasan. |
Sole: Anabelle mondataira csak kacagtam egy nagyot. Azt hiszed, kislány, hogy csak ennyien vannak...tényleg szükséged van némi információkra róluk.
- Úgy hiszem, van néhány téves ismereted a hiénákról. Nem kell lebecsülni őket, nekem elhiheted...
Még emlékeztem Anabellre. Sőt, egčszen kölyökkora óta ismerős figura. Hú, hogy hányszor fáradtam el azokon a napokon, amikor kifulladásig próbált elkapni. Szerencsére felfogta hogy csak veszítene az erdő egy hasznos besúgót, ha ne adj isten levadászott volna...erre nem is gondolok. Hanem most térjünk vissza a jelenlegi helyzetünkhöz...
-Szóval egy kis informálódásra vágysz újdonsült lakóinkról. Nos hát, akkor a legjobbtól vársz választ. Hanem...ennek meg is van az ára. Látod azt a két pofás kis mezei nyuszkót? Úgy megéheztem, már erőm sincs hogy elemózsiáért kutassak... - az utóbbi mondaton látványosan kiterültem a sziklán és lopva a farkast figyeltem. Sunyin elmosolyodva vártam az eredményt. Hát ez van, ha szeretne valamit az állat, manapság mindenért fizetni kell... |
Különösen hosszú farka hirtelen rándut meg amikor a totális csenben egyszer cak valaki megszólalt. Azoonal felkapta a fejét hisz' a nevét is hallotta s alaposan körbenézett. Megcsillantak kék szemei amikor észre vette a nyércet és figyelmesen végig hallgatta.
- Még csak az kéne hogy mindekit elkapjanak. Nem hinném hogy két falkával szemben is lenne esélyük a pusztításra. Bár így is elég sok gondot okoznak. - Nézett le komolyan a nyércre, kissé elgondolkodva előbbi mondatain. Annak ellenére hogy lefele kellett néznie, Ana így is kihúzta magát és úgy tekintett le újonnan érkezett beszélgető partnerére. Valamilyen szinten ismerte a Sole-t. Régebben is sokat látta a falka területén csatangolni. Amikor a nőstény még fiatal volt és tapasztalatlan, nem egyszer próbálta elkapni a kis hírszerző szolgálatot de ezzel mára már felhagyott pláne annak tudatában hogy igazi információ kincsesbánya a kis lény. Bár Ana tudta hogy a válaszokért fizetség is kell, ő sosem volt rest elkapni egy egy nyulat hogy kérdéseire választ kaphasson. A kérdés hallatán lecsapta egyik fülét, nem egészen értette hogy mire gondolhat Sole a " lenti világban " kifejezés alatt. Sajnos a nősténynek nem volt túl ok információja, jó pár napja nem tért vissza a falkájához sem így ott sem tudja mi lehet mostanság a helyzet.
- Próbálok némi infót gyűjteni újonnan jött barátainkról, de egyenlőre nincs túl egyszerű dolgom. Bár van sejtésem hogy erre járhattak ... Hihetetlen mennyire elnémult az erdő ... Zsákmányt is egyre nehezebb találni. Ha nem találunk ki valamit, hamarosan nem lesz mit ennünk sem ... - Mondta némi aggodalommal és lesütött szemekkel. - Te nem tudnál nekem segíteni esetleg? - Csillantak meg ismét szemei és oldalra döntött fejjel kíváncsian kezdte szemlélni a nyérc reagcióit. Tudta hogy semmi sincs ingyen, de emiatt nem aggódott. |
 Jókedvűen sütkéreztem a Rale-hegy tetején. Régen jártam már erre, pedig egész közel van. Bár nem tudom mihez lenne közel, nekem nincs is lakhelyem. Nem tudom. Na mindegy. Most inkább az eget kémleltem. A nedves fűtől csurom víz lett a bundám, így abban a kevéske napfényben eléggé csilloghattam. Máris alább hagyott egy icipicit az előbbi örömöm, de nem fog túlzottan zavarni. Én csak egy szaftos kis pletykára vágyok, mert kezdek megéhezni és az ilyenekért mindig jó fizetséget kapok. Magam vadászni nem akarok természetesen, de azt sem várom hogy az ölembe hulljon a sült galamb. Csak lesz valami...Felugrottam egy magasabb kőre és onnét figyeltem, ki lesz a "zsákmányom". Hiába, a bennfentes életmód kicsit éhezteti a nyércet...
Á, meg is van. Egy Rivoule farkas, nézzük csak...Anabelle, ha jól látom a színét. Na őneki talán van valami híre..
- Nicsak, ki jár erre, már azt hittem mindenkit elfogyasztottak a hiénák - Ahh, micsoda kellemes kezdés, egészen belelágyult a szívem.
- Mi hírek vannak mostanság a lenti világban, Anabelle? - elég hangosan kiabáltam, hogy észrevegye kitől jön a hang, bár a csillámpóni-feelingem miatt ez nem lesz nehéz, úgy szikrázok mint egy unikornis... |
A levegő páratartalma igencsak megnehezítette Ana dolgát mostanság. Bundája magába szívva a nedvességet folyton vizes volt és csöpörgött belőle a víz csoda hogy még nem fázott meg. A hegy közelében mostanság sokat esik az eső bár most kivételesen szünetet tart az időjárás ezek ellenére a fák és növények leveleiről potyognak a vízcseppek.
A fiatal nőstény farkas ma nem vadászni indult hanem kicsit felderíteni a terepet. Tisztában volt azzal hogy milyen veszélyek leselkedhetnek rá, de felelősnek érezte magát azért hogy minnél több információt egyűjtsön mégha nem is találkozik senkivel. Harcba nem szeretne bonyolódni, így nagyon lassan szinte lopakodva nézelődött a fák között. Néha lehajtotta a fejét szagok után kutatva, majd magasba emelt orral szimatolt bele a levegőbe. Nyomasztó nagy csend uralkodott most az erdőben, alig hallott pár madarat elreppenni egy - egy faágról. Fülei ezek ellenére minden egyes kisebb zajra megrebbentek és ő maga felkapta a fejét. Kék szemei fürkészően csillogtak. Bár kissé zavarta hogy saját levegővételén kívűl mást nem hallott, egy pillanatra megállt és meglepődve tapasztalta hogy még a saját lehelletét is látja. Alapvetően semmi baja sincs a vízzel, de amikor a nap 24 órájában tocsog a bundájában a víz az azért már nem volt olyan kellemes érzés számára. Így hát amikor már túl soknak érezte a dolgot megállt, és alaposan megrázva magát szabadult meg a felesleges folyadéktól. Zöldes srága bundája az erdőben tökéletes rejtőzködést biztosított neki noha túl mesze alapvetően sem lehet látni, Ana bundájának színe még be is olvad az aljnövényzetbe. Nem tervez sokáig itt téblábolni, már reggel óta az rdőt járja és semmit sem talált. Ami furcsa, mert kisebb korában nem ilyennek emlékezett a Rale hegyre ... Talán ez már önmagában is elég információ hogy vissza térhessen és egy kis pihenés után vadászni indulhasson. |
Ana
*nyílt játék, bárki jöhet* |
[6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
