Ő talán a legkedvesebb és legbarátságosabb az istenek közül, de az is, akinek nincs konkrét alakja. A vízben él kizárólag és nagy ritkán szöik fel a széllel a felhők közé, amikor vihar közeleg, alakját ki lehet venni a sötét felhők kavargásából, amikor derült napon fodrozódik a víz felszíne, szinte látni a hullámok tetején lendületes mozgását. Sokan szoktak egy folyópartra vagy tópartra kiülni, amikor magányra vágynak. Varath titokban mindig odaszegődik melléjük, még ha nem is látják. Ilyenkor teljesen tükörsima a víz, csak nagyritkán gyűrődik fel az illető közelében egy aprócska hullám. Varath a való életben is mindig ilyen volt. Optimista, lelkes és megértő. Még akkor került a tó mélyére, amikor a nagyobb földrészhez tartozott Nymeria egésze. Azokban az időkben még nem éltek olyan rendezetlenül a farkasfalkák mint mostanában. Akkor szigorú határőrök vigyázták a falka területét, onnan se ki, se be, senkinek, még az alphának sem! Varath gyűlölte a bezártságot, unta a területet. Tervbe vette, hogy innen valamilyen úton-módon elszökik és örökké elhagyja az otthonát. Amikor meghalt az egyik határőr, Varath azon nyomban jelentkezett a feladatra. Már szolgálatának első éjszakáján őrizetlenül hagyta a védelmi szakaszát és több tucat szökni vágyó ifjoncot juttatott ki a "börtönből". Túl bátor tett volt. A  falka szabálytisztelő tagjai mind Varath nyomába eredtek. Tél volt, és a magas hóban könnyű volt követni a nyomokat. Már lassan utolérték a szökevény farkast, amikor zsákutcába került. Kétoldalt tövises bozótfalba futott, előtte pedig a mai Varath tava állt.  Nem volt más választása, rámerészkedett a vékony és csúszós jégre. Mögötte a farkasok megtorpantak, feszülten állt mindenki: csakhogy a farkasok a szilárd talajon, Varath pedig a törékeny jégen. Az alpha vérben forgó szemekkel tört utat a töbiek közt és habozás nélkül vetette rá magát Varathra. A jég nem bírt többet. Kettejük alatt beszakadt a tó felszíne és mindketten a mélybe zuhantak. Varathot a vezér magával húzta a mélybe és elharapta a torkát. Mindketten meghaltak. Földi pályafutása Varathnak talán nem végződött fényesen, de a szellemek megkímélték, és felhúzták maguk közé. Azóta már a vizekben és a felhőkben van az otthona.